Vállalkozók versus alkalmazottak

Kedves Olvasóm! Te talán vállalkozó vagy, de az is lehet, hogy csak az szeretnél lenni, csak éppen nem könnyű belekezdeni. Olvasd el az én történetemet, és rájössz, megéri-e.

Nem túl régóta vagyok vállalkozó. Körülbelül egy évvel ezelőtt vágtam bele az első bizniszembe, akkor még főállás mellett, alkalmazottként. Főállású vállalkozó 2013 novembere óta vagyok.

Nehezen tudok nagyobb kontrasztot elképzelni az egykori alkalmazotti, és a jelenlegi vállalkozói létem között.

Ég és föld, tűz és víz, fekete és fehér, jéghideg és tűzforró – körülbelül ekkora a különbség.

Vállalkozó akarok lenni

Amikor még csak tervezgettem a vállalkozói létet, és olyan emberekkel voltam körülvéve, akik NEM vállalkozók, akkor különféle reakciókat kaptam, amikor valakinek elmondtam, hogy vállalkozni szeretnék. Körülbelül az alábbi csoportokra bonthatnám az embereket:

1. Az értetlen: Láthatóan nem érti, hogy miről beszélek. Buta, értetlen tekintet (ezzel most nem az illető szellemi színvonalát, hanem kizárólag a reakcióját szeretném kifejezni – kifejezetten okos emberek is reagáltak így). A kérdezésig már el sem jut, ez az információ már így is sok neki, internetes szlenggel égve: “kiégett”.

2. A szánakozó: Lesajnáló, szánakozó tekintet, amiből süt az, hogy teljesen hülyének néz, mert csak egy hülyének juthat az eszébe egy ilyen ötlet, mint a vállalkozás.

3. A győzködő: Ő az, aki kedvel annyira téged, hogy veszi a fáradságot, és elmagyarázza, hogy miért nincs ennek semmi értelme. Felejtsd már el ezt a marhaságot, hiszen Magyarországon élünk, mégis mire vállalkoznál, meg miből? A vállalkozáshoz tőke kell, több millió forint, de még ha rendelkeznél is ezzel a tőkével, akkor sem lenne értelme kockáztatnod, hiszen úgyis elbuknád az egészet 5 röpke perc alatt. Válaszd inkább a biztonságot, amit egy jó kis alkalmazotti állás jelent. Ahol tizedikén ott csücsül a fizu a számládon, és az sem számít, ha a főnököd egy tetű, a munkatársaid kretének, a munkádat gyűlölöd, a depressziódat pedig már teljesen megszoktad.

4. A profitorientált: Még ez volt a legviccesebb, volt pár ember, aki úgy reagált, hogy ha majd vállalkozó leszek, akkor vegyem őt fel a cégemhez. Mintha rögtön az lenne az első dolga az embernek, ha vállalkozni kezd.

5. A beletörődő: Kb. “te dolgod, csináld csak, majd ha rájössz, hogy mekkora hülyeség, akkor úgyis keresel valami rendes munkahelyet.”

+1. A támogató: Ezt a kategóriát csak vállalkozók között keresd! Üzleti csoportokban, előadásokon találkozhatsz olyan emberekkel, akiktől támogatást fogsz kapni és nem negativizmust. Igazi gyógyszerek ők a léleknek, rendszeres alkalmazásuk erősen javallott és szükségszerű!

Legyél inkább alkalmazott!

Erre biztat mindenki, és nincs is ezzel semmi gond, ha valaki alkalmazott típusú.

Van, aki remekül elvan alkalmazottként, és viszolyog attól, hogy vállalkozóvá váljon. De aki vállalkozó típusú, és alkalmazottként börtönben érzi magát, annak kínszenvedés ez. Ha az ember nem a helyén van, abba szó szerint bele lehet betegedni, lelkileg legalábbis mindenképpen. Depresszió, életuntság, megkeseredettség lesz úrrá az emberen, amiből nem tud kilábalni, amíg ez a helyzet nem változik.

Ez nálam is így volt végig, amíg alkalmazott voltam. Mindennap depressziósan mentem dolgozni, nem érdekelt a munka, utáltam az egészet. Ha kirúgtak, csak megvontam a vállam, mert tudtam, hogy az álláskereső módszereimmel (Kreatív Álláskeresés) bármikor találok új állást, amit ugyanúgy fogok utálni, mint az eddigieket. Számomra a “jó munkahely” nem volt opció, semmi nem lehetett jó, ami azt jelenti, hogy be kell menni, és mások parancsára értelmetlen dolgokkal kell foglalkozni egész nap.

Vállalkozó lettem

Amikor vállalkozó lettem, az egész életem megváltozott. Eleinte még munka mellett csináltam, az is szuper érzés volt, de az igazi mégiscsak az, amikor az ember már főállásban vállalkozhat.

Még ma is rendszeresen megkapom, hogy keressek már magamnak egy rendes állást. Mert akárhogy is megy a vállalkozásom, ugyebár mindenképpen jobban járnék, ha nem nekem kellene fizetni magam után a járulékokat, és még egy plusz fizetést is kapnék.  Sajnos, sokan egyszerűen nem tudják megérteni, hogy ez miért nem opció a számomra. Nem értik, hogy nekem MEGÉRI ezt a fizetés+járulék veszteséget, hogy a magam ura lehetek, és azt csinálhatom, amit szeretek. Nem értik, hogy miért nem szeretnék visszatérni a depressziós alkalmazotti életembe, mert ők is alkalmazottak, és mégsem lesznek ettől megkeseredettek. Nem tudom, hogyan lehetne ezt megértetni ezekkel az emberekkel. Talán elolvastatom majd velük ezt a cikket.

Amikor mégis sikerül

Nem szabad azzal foglalkozni, hogy egy alkalmazott típusú ember nem hisz abban, hogy egy vállalkozás sikerülhet. Amikor elkészítettem az első honlapomat és megcsináltam az első tanfolyamom sales oldalát, a családom szemügyre vette, majd így szóltak:

Jé, nem is tudtam, hogy te ilyet is tudsz csinálni.

Szép, szép, de ki fog erre jelentkezni? ( magyarra lefordítva kb.: Ki az a hülye, aki meg fogja venni ezt a sz.t?)

Nagy volt a meglepetés, amikor már az első napon érkezett 5 megrendelés. Hamar bebizonyosodott, hogy a pesszimizmusnak nem volt létjogosultsága.

Azok pedig, akik fura tekintettel néztek rám, amiért vállalkozni akarok, most nézhetik, hogy ebből élek, és mondhatják, hogy “láttunk múltkor a tévében”. De ennél is többet ér, hogy: 1. szeretem, amit csinálok, 2. szeretek élni, nem vagyok depressziós (néha megcsípem a karom, mert hihetetlen, ahogy folyamatosan válnak valóra az álmaim, na persze meg is dolgozom ezért), 3. Végre érzem, hogy van ÉRTELME annak, amit csinálok, tartalmasak a mindennapjaim.

Lehet, hogy kétszer annyi időt dolgozok, mint alkalmazottként, mennyiségre pedig hússzor annyit, de van egy alapvető különbség: ezt ÉLVEZEM.

Hát, ennyi. Szerintem megérte.

By | 2017-06-12T20:16:44+00:00 március 18th, 2014|Motiváció, Vállalkozás|2 hozzászólás

About the Author:

2 hozzászólás

  1. Kósa Zsuzsanna Éva 2014-06-11 at 16:48 - Reply

    “Ahol tizedikén ott csücsül a fizu a számládon, és az sem számít, ha a főnököd egy tetű, a munkatársaid kretének, a munkádat gyűlölöd, a depressziódat pedig már teljesen megszoktad.” – hát ezek behaltam 😀

    Amúgy teljesen magamra ismertem a cikkben, habár nekem még nincs sikeres vállalkozásom, de az attitűdöm nekem is “vállalkozós”, és mindent meg is teszek, hogy az “ÚT”-on járjak 😉

    Nagyon tetszik az oldal is. 🙂

  2. Rácz János 2014-09-21 at 12:12 - Reply

    Teljes mértékben egyet értek a leírtakkal csak én még abban a kaki helyzetben vagyok, hogy munkahelyet sem tudok könnyen váltani, mert a sok szar közül talán a legjobb helyen vagyok(vagy a fene se tudja)

Leave A Comment